Nemrég jelent meg az általam egyébként rendkívül sokra tartott Charaf Hassan, a BME VIK dékánjának interjúja, amelyben azt mondta a dékán úr, hogy:

“Diploma nélkül nem informatikus az informatikus, legfeljebb kékgalléros asszisztens.”

Elsőre ezen igen felhúztam magam, aztán eszembe jutott, hogy bmeg, nem is vagyok informatikus egyébként se, merhogy büszke bölcsész lennék, vagy mi a franc!

A BME-ét sokra tartom, mondjuk igazából ez az SCH meg a Qpa miatt van (IngyenRibanc 4ever!), bár ugye még ránk, bölcsészekre mondják, hogy romkocsmákban búslakodva vedelünk...Nem jártak ezek a vaskalaposak még egyetlen Qpán se szerintem.

A Dékán úr meg tényleg ott van a szeren, ez nem is vitás, nem véletlenül kapott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést még 2016-ban. A mostani interjú előtt sem rejtette véka alá a véleményét, hogy magas szinten hozzáértő informatikust nem lehet (például) bootcampeken képezni, legalábbis úgy nem, hogy az felvegye a versenyt az egyetemről kikerülő kollégákkal.

"Alapvető kifogásom van a bootcampekkel szemben: hamis az az állítás, hogy bárkiből képesek pár hónap alatt informatikust csinálni. A bootcampek egy adott technológia elsajátítására tökéletesen alkalmasak, ha valakinek megvannak az alapjai - és nem feltétlenül az informatikai alapjai. Arra azonban nem alkalmasak, hogy érettségiző fiatalok nagy tömegeinek magas szintű képzést nyújtsanak. Ráadásul az oktatás is rosszabb hatásfokú, mert a résztvevők előképzettsége heterogénebb, mint az egyetemre bekerülőké."

A mostani véleménye már kicsit sarkosabb, persze nem kizárt, hogy a 444 hazudik. Bölcsészek írják, azoktól meg ugye bármi is kitelik.

Dékán úr abból indul ki, hogy egy jó felsőoktatási intézményben a jó oktatók keze alatt a jó módszerek és modern képzésnek köszönhetően a jó alapanyagból végül jó informatikus válik.

Ezzel csak az a bajom, hogy ezek a feltételek együttesen nem feltétlenül és nem mindig állnak rendelkezésre (feltételezem, Dékán úr nem csak a BME-re gondolt egyébként).

Volt szerencsém egy másik, neves felsőoktatási intézmény információ/IT biztonsággal kapcsolatos vizsgakérdéseibe beletévednem a minap, és amellett, hogy nevetségesen megbuktam volna a vizsgán, heveny idegrángást kaptam az ostoba, értelmetlen és egyébként szakmai szemmel is teljesen hibás kérdéssoron, illetve annak értékelési módszerén.

Az igazság az, hogy az egyetemekről és főiskolákról sajnos nem kevés esetben teljesen középszerű informatikusok kerülnek ki (jóesetben), akikkel szemben a legtöbb bootcamp, szaktréning, OKJ vagy egyéb más oktatási formációból kikerülő informatikus is esélyesen pályázhatna bárhová (már csak a fizetési elvárások miatt is, ugye). Mint ahogy bármilyen oktatási vagy képzési formából is kieshetnek olyan kincsek, akikért aztán versenyezhetnek a munkáltatók.

A BME-gyárból is volt szerencsém az elmúlt években teljesen középszerű ”termékekkel” találkoznom, és persze aztán olyanokkal is, akiket csak csodálni tudok, mert olyan fantasztikus tudással rendelkeznek, amelyet csak megsüvegelni lehet.

A középszerűek esetén egyértelmű, hogy valami hibádzott, jó oktató, jó hallgató, jó tananyag, akármi – de a tapasztalatom alapján ennyire sarkosan kijelenteni, hogy jó informatikust csak egyetemen lehet képezni, szerintem nem lehet. Ez általánosítás, és minden általánosítás hiba - beleértve ezt is. 

Mindenki ismer jó informatikusokat és persze rosszakat is. Ebből is, abból is van diplomás vagy diploma nélküli.

Az informatika nem olyan, mint az orvoslás: ha egy nem diplomás informatikus építi fel a cég hálózatát, azt kevésbé tartjuk furcsának, mintha ugyanez a nem diplomás ember kivette volna a nagypapa vakbelét. Pedig alapvetően ahhoz, hogy valaki „jó” legyen, mindkét esetben csak érteni kell hozzá. Egy vakbélműtétet végző személy esetében mindenféle hüje berögződés miatt elvárjuk, hogy rendelkezzen diplomával, amely igazolja, hogy sikeresen elvégezte az orvosi egyetemet, illetve, hogy szakvizsgázott sebész legyen az illető. Ez azonban azért egy informatikus esetében nagyon nincsen így.

A felsőoktatás alapból nagyon széles körű és komplex tudásanyagot ad át strukturált, rendszerezett és elvileg befogadható állapotra hozott formában (ez persze nem igaz, sose volt, nem véletlenül az egyetemi polgárok itták minden korban a legtöbbet) – és felmerül a kérdés, vajon ezt a tudást meg lehet-e szerezni másféle formában?

Nem, nyilván nem lehet.

Az már egy másik kérdés, hogy ennek a tudásnak mekkora részét kell felhasználnia egy informatikusnak a munkavégzése során. Az meg attól függ, hogy pontosan mivel is fog a szerencsétlen foglalkozni a későbbiekben, illetve hogyan vált majd a területek között.

Amiben szerintem az ilyen képzési formákból kiesők előnyben vannak, az pont a területváltás, mivel a széleskörű (egyes rossz nyelvek szerint emiatt nem túl mély - már megint egy hibás általánosítás) ismeretek miatt könnyebben tudnak területet váltani, sok mindenhez kapnak olyan alapokat, amelyekrel könnyebben tudnak építkezni.

Azonban az, hogy informatikus, ezer millió dolgot jelenthet. Programozást, programtervezést, adatbázisbuzulást, rendszergazdaságot, alkalmazásüzemeltetést, integrációt, it biztonságot, információvédelmet, tesztelést, hardvertervezést, akármit. Ez egy gyűjtőnév, amely alá rengeteg tevékenység tartozhat, ahol aztán már nem csak az iskolapadban elsajátított kompetencia, de már a személyiségi jegyek is sokban befolyásolják, mennyire fog az illető az adott területen boldogulni.

A Dékán úrral szemben én nagyon sokra tartom a bootcampeket, szaktréningeket – és még inkább az önfejlesztést, amely szerintem sokkal többet ér, mint a diploma. Ha valaki tanulni akar, annak nem kell egyetemre járni, hogy elcseszettül jó IT-s szakember legyen az őt érdeklő területen. Ezernyi online kurzus van, ami jó alapokat ad, amihez már csak az elkötelezettség és az önfejlesztés igényére van szükség, hogy akármivé válhasson is az informatika iránt érdeklődő.

(Sose felejtem el egy kedves ismerősömet, aki alapvetően bölcsész meg fordító volt, de valamiért elkapta a hekker romantika, megtetszett neki, és többgyerekes családanyaként beleásva magát, a nulláról eljutott oda, hogy CTF-eken indul. Nem kellett más, csak hogy akarja. Nagyon. És ezért embertelenül sokat tanult magától és még többet gyakorolt.) Szerintem mindenkinek van ilyen ismerőse. 

Egyszerűen az van, hogy ez a felsőoktatási „elitista” filozófia szerintem valahova a középkorba vezet vissza, amikor tanulni csak a papoktól lehetett (és csak a kánont), az oly kevés egyetemek egyikén-másikán. A tudás átadói kivételezett, kitüntetett személyek voltak és ezt a privilégiumot igyekeznek azóta is átmenteni korról-korra. De az internet és az online képzések világában erre szerintem egyre kevésbé van esély, a tudás már nem csak egyféle formában befogadható és megszerezhető.

Véletlenül sem akarok lebeszélni senkit arról, hogy diplomát szerezzen! Ha van lehetősége rá, tegye meg. De azt semmiképpen nem tartom szerencsés megfogalmazásnak, hogy csak a felsőoktatás képezhet jó szakembereket. 

Na de hagyjuk az eszmefuttatást, tele van a világ légből kapott gondolatokkal, mint Nyikoláj bolhával. Nézzük meg, mit mond a piac!

Egy csomót beszélgettem ismerős cégtulajokkal, akik pont magasról tesznek a diploma meglétére, csak az érdekli őket, hogy a jelölt el tudja végezni a melót, és ne kérjen annyit, mint Tom Cruise a Top Gun 2-ért.

Persze olyan is akadt, aki (egykori BME-s hallgatóként) szívesebben vesz fel főiskolai vagy egyetemi, pláne BME-s diplomával rendelkezőt.

Kaptam olyan választ is, hogy legyen diploma, csak ne GDF-es (egykori GDF-esként nem is gondoltam volna, hogy az ilyen prekoncepció még 2021-ben is él), illetve olyan is előfordult (egy), aki azt mondta, hogy nem számítana a dolog, de a HR alapból beleteszi mindenbe, elküldi a szakterületi igényt, amibe ő véletlenül se teszi bele feltételként vagy előnyként a diplomát, aztán amikor kijön a hirdetés, már benne van, hogy elvárás a szakirányú felsőfokú végzettség („10 hónapja nem vettek fel senkit, mert a friss diplomás is annyit kért, mint akik már 6 éve itt vannak az osztályon”).

Szóval azért a piac nem reprezentatív és eléggé korlátozott felmérése alapján sem ennyire egyértelmű ez a dolog, mint ahogy Dékán úr mondja. Pont ezért, a végső konklúzióm előtt megnéztem a három legnagyobb álláshirdető oldalát, ahol van lehetőség végzettségre is szűrni (Profession, CVOnline, JobLine).

Látható, hogy a CVOnline álláskereső portálon 1038 IT/Informatika állás található. Mennyi lehet ebből ahol egyetemi vagy főiskolai diplomát kérnek?

Főiskolai végzettségre szűrve az IT-s állasok között, 138 olyan állás van meghirdetve, ahol a főiskolai diploma elvárás.

Mivel egyetemi diplomát 50 állás esetében várnak el, akkor viszont az 1038 elérhető álláshirdetésben 850 esetben nem elvárás a főiskolai vagy egyetemi diploma. 

A Jobline oldalon 717 állásnál van megjelölve, hogy elvárnak valamilyen felsőfokú végzettséget. 

Ugyanitt a középfokú (és OKJ plusz egyéb tréning) végzettséggel csak 286 állás érhető el. 

Az IT kategóriában a Profession esetében 1547 olyan állás érhető el, ahol a főiskolai diploma elvárásként van megjelölve. 

Egyetemi diplomát már "csak" 1533 esetben várnak el ugyanitt. 

Középfokő végzettséggel a Profession oldalon már tényleg csak 527 állás érhető el.

Csessze meg!

Dékán úrnak mégis igaza lehet!

(bár végül úgyis felvesznek nem diplomásat is, mert a nap végén csak az számít, hogy elvégezze a melót – és ne kérjen annyit, mint Tom Cruise a Top Gun 2-ért.)

A képet egy nagyon kedves barátomtól kaptam, aki egyébként a legkiválóbb hazai szakember - akit itthon nem is tudtak megfizetni :)). Top Gun.