Egy régóta feszítő kérdés kellemetlen érzéseitől szabadultam meg. Azt hiszem, ha huszonvalahány évi munkával csak ennyit tettem le a szakma asztalára (és várhatóan mást már nem is fogok szerintem), akkor is megérdemlem a szakmai elismerést, beteljesítettem princípiumomat, jöhet a jól megérdemelt nyugalomba vonulás valami kellemes, trópusi szigeten.

Évek óta tapasztalom, hogy nem hogy nincs egyetértés a sérülékenység-vizsgálat kifejezés helyes írásmódjával kapcsolatban, hanem komoly klikkesedés és tömbösödés alakult ki a témában.

Egy random OSINT vizsgálat segítségével megállapítható, hogy a kifejezésnek három elterjedt írásmódja alakult ki:

Én a magam részéről flancolásból a kötőjeles alakot használtam, bizonytalan voltam ugyan benne, de több olyan példával is találkoztam, ahol így szerepel, olyan példáknál láttam, akikre csodálattal nézek fel, és azt gondoltam, soha nem tévedhetnek, így aztán elnyomtam magamban a rossz érzést.

Lássunk néhány további példát:

Ez utóbbi kettőt mondjuk pont én követtem el...

Makay kolléga nagy kedvenc, láthatóan biztosra megy azzal, hogy egy szövegben kétféle módon is használja, elvileg ezzel töredékére csökkentette a kockázatot. 

Látható, hogy az egybeírt, különírt és kötőjeles alakok is egyaránt megtalálhatók. De honnan tudjatja az ember, hogy melyik alak a helyes? Nyilván jó helyesírással kellene rendelkezni hozzá, ismerni kellene a nyelvtani szabályokat, stb. 

Ma ismét elgondolkodtam ezen a világsorsfordító kérdésen, és úgy döntöttem, hogy nem hagyom annyiban a dolgot. Se jó helyesírásom nincs, se a nyelvtani szabályokat nem ismerem, így kérdéssel fordultam a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoportjához, és nekik szegeztem a kérdést: hogyan is kell írni helyesen ezt a kifejezést?

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport szolgáltatása díjmentes, bárki kérdezhet tőlük a tanacs@nytud.hu email címen keresztül, és csak elismeréssel tudok nyilatkozni a szolgáltatás gyorsaságáról. Egy órán belül megkaptam a választ, amely végre helyére teszi ezt a dolgot a szakmában.

Nem is húzom tovább az időt, és inkább beidézem a választ, örök okulásul:

A tagok közti összetételi (birtokos jelzős alárendelő) viszonyt egybeírással jelöljük: sérülékenységvizsgálat. A toldalékos alakokban is megmarad az egybeírás, például: sérülékenységvizsgálati.

Eldőlt tehát a kérdés, gratulálok azoknak akik évek óta helyesen írták és írják, mi pedig botor többiek, szokjunk át a helyes használatra. CTRL-R, Replace!