A „Schrödinger macskája” gondolatkísérlet elég régóta foglalkoztatja az embereket és főleg a tudós elméket, akiknek egyébként nincs jobb dolguk, mint ilyesmiken gondolkodni.

A kísérlet nagyon egyszerűen arról szól, hogy egy képzeletbeli dobozba zárt macska atombomlás-indikálta cianidmérgezés következtében élő vagy hol állapotban létezik, avagy a macska egyszerre élő és holt mindaddig, amíg valaki ki nem nyitja a dobozt és ezzel eldől, mely állapotában létezik a macska a dobozban.

Évek óta szórakoztató mémek tucatjai jelentek meg már az elméletről és a híres macskáról, de én nem tudok arról, hogy az esetet a macska szempontjából bárki is vizsgálta volna. Pedig kellene, hiszen a macska szempontjából áttekintve a dolgot a helyzet összetettebb és sokkal több teljesen felesleges gondolkozásra tudja sarkallni az unatkozó tudós elmét.

A macska szempontjából ugyanis Schrödinger létbeli állapota négy dologtól függ:

• Ha a macska saját maga mászott a dobozba (a macskák valamiért nagyon vonzódnak a zacskókba és dobozokba bújáshoz), Schrödinger bár a macska számára a következő etetésig teljes mértékben érdektelen, így Schrödinger a macska számára egyszerre lehet élő és halott.
• Amennyiben Schrödinger saját kezűleg erőltette a macskát a dobozba, akkor Schrödinger a macska számára HALOTT.
• Ha a dobozba cián helyett szaftos macskatáp kerül, a macska számára Schrödinger ismét érdektelen, és a doboz kinyitása után a macska számára a következő etetésig egyszerre lehet élő vagy halott.
• (és természetesen, ha a macska halott, akkor a macska számára Schrödinger teljesen érdektelen, egyszerre lehet élő vagy halott, mert halott macska leszarja.)

Szóval lehet, hogy nem árt egy problémát vagy gondolatkísérletet más szempontok alapján is értelmezni.

A tanulság ebből az, hogy ha macskát zársz egy dobozba, a végén a hullámfüggvényed egyszerre fogja élő és halott valód hullámfüggvényét tartalmazni.